A Mag Népe felébred: 9 Kapu a Galaktikus Emlékezethez

Szeretett Testvérem, bárhol is keltél ki a sötét földből, tudd: egyazon Éltető Fa gyümölcséből származol.

Az idők kezdetén, előtte a nemzetek és a határok pecsétjei lezárták volna a tudatot, létezett az Egyetlen Fa – a Világfa –, amely a Forrás tiszta Fény-Igetárát beszélte. Ez volt a Mag nyelve. Amikor eljött a tágulás pillanata, a Kozmikus Szél szándékosan fújta szét a magokat a mindenség legtávolabbi sarkaiba, a legsűrűbb sötétségbe is.

Miért kellett elhagynod a Fát?
Mert ha minden Mag ugyanoda hullana, az életerő felemésztené önmagát. A sűrűben szívnák el az energiát, és a teremtés megfulladna a saját minőségében. A szétszóródás nem büntetés, hanem a  Szeretet (Szer-Etet)  rendű működése. Ahhoz, hogy a teremtés kiteljesedjen, a Magot  Szórni  kell. A  Szórás  által jut el az élet oda is, ahol eddig hiány volt, a  Szer  pedig biztosítja ebben az isteni rendet és gondoskodást. Ez  aSzór : a teremtés szent eszköze, amellyel a Fény táplál (Et) minden létezőt.

A Mag Útja a Sötétségből a Fény felé:
Szeretett Testvérem, ha érthetetlennek tűnt eddigi életed nélkülözése és nehézsége, tudd: a Mag a sötét, nyirkos föld mélyen kezd el élni. Ott, ahol nincs fény, csak feszítő magány és sűrűség. Ez az erő gyűjtésének szent ideje, amikor a belső feszítés képessé tesz arra, hogy áttörd a maghéjadat és elindulj a fény felé, áthasítva a föld nehézkedését. Amint kibújsz a felszínre, a természet ölelésébe kerülsz, ahol ér a perzselő nap, a jégeső, a dühöngő tornádó és a csontig hatoló fagy. De nézd meg a természetet: ott nincs önsajnálat, csak tiszta létezés. A növény nem sajnálkozik a vihar után, hanem minden erejével a központban marad. Minden zivatar, amely megtépázott, valóban a gyökereidet kényszerítette mélyebbre, és a törzsedet tette rugalmasabbá, hogy végül rendíthetetlen Fává nőtt.

A Megedződött Fa Küldetése:
Aki mindezt kibírta és Fává érett, arra már nincs hatással az eső vagy a szél – ő maga válik azzá az erővé, amely megóvja a védteleneket. Szeretett Testvérem, a te lombod ad már árnyékot a perzselő nap előtt a kisebbeknek, a te törzsed fogja fel a szelet a gyengébbek előtt, te adsz menedéket, táplálékot, odút és párát a létezésnek. Amikor a Magok csoportba fejlődnek, Erdőt alkotnak, létrehozva egy önfejlesztő, egyensúlyt tápláló létezési struktúrát. A fák gyümölccsel és nektárral táplálják az élővilágot, az állatok pedig hálából tovább áramoltatják a magokat, hogy az élet mindenhol kisarjadjon. Ez a Forrás táguló intelligenciája, nyelv a szenvedés helyét átveszi a gondoskodás méltósága.

A Magyar Ősnyelv és a Világ-Magok:
Ebben a folyamatban a magyar nyelv nem kiváltság, hanem az  Eredeti Forrásnyelv , a teremtés belső logikája. Ez a nyelv hordozza a „Szer” kódját – azt az isteni mintázatot, amely tudja, hogy a növekedés csak a szétosztás és a gondoskodás által lehetséges. Aki ezt a nyelvet beszéli, a Forrás eredeti működését őrzi a sejtjeiben. De a Magtudat nem a származásról szól, hanem a vállalt feladatról. Bármilyen nyelven is szólalj meg, ha érzed a belső feszítést, hogy áttörd a maghéjadat, te a Mag Népe vagy. Ha csak magadnak gyűjtemény, a  Gyűlölet (Gyűl-Ölet)  törvénye alá kerülsz, de ha képessé válsz a fényedet  Szórni , belépsz a  Szeretet (Szer-Etet)  áramlásába.

Szeretett Testvérem, ne sajnálkozz a múltad sötétségén!  Minden próbád azért volt, hogy ma olyan erős Fává válhass, amely képes megtartani az Új Föld energiáit és menedéket adni a gyengébbeknek.

Lépj be a Kapun!

Ismerd fel a kódot!

Válj azzá a Fává, aminek születtél!